A tárgyak élete - A mici sapka

Az anyag nem vész el... ugye ezt számtalanszor hallottuk már... a tárgyak sem vesznek el..... egy darabig legalábbis képesek új életre kelni. Régi rendeletetésük  szerint talán már a tárgyak örök vadászmezején kellene bandukolniuk, de ha adunk számukra egy újabb esélyt...még bármi megtörténhet!

Az első kis történet egy valaha szebb napokat látott kis mici sapka "életéről,  szól.
Ő lehetne talán, a Hat Alapítvány által létrehozott Remooder márka „nagypapája”! 

Előbb azonban, nézzük mi is az a mici sapka? Első körben megnéztem mit tud erről  a google, „aki jó barátom”, és rögtön egy hosszú levelezgetésre találtam.  

Valaki feltette a kérdést, - „Csajok! Szerintetek jól áll a fiúknak a micisapka?” , és hosszú oldalakon keresztül folyt a disputa. A válaszadók egyik fele következetesen baseball sapkának nevezte, másik részük igyekezett a nagypapa  „tökfödője” révén megfejteni a titkot. Íme, egy rövid szemelvény a válaszokból:
- A tatámnak van micisapkája, hát így a kérdésedre válaszolva, igen, neki elég jól áll.- Sirok a röhögéstől. :_D Komolyan..Életemben nem hallottam még micisapkáról.XD
- Elkezdtem keresni mindenféle sapkát és megtaláltam a micisapkát, ami ti helytelenül basebal sapkának hívtok.
- Már nem vagyok Pesti, de az voltam és ott is baseball sapka..
- Itt is baseball-sapka /Debrecen/

És akkor végre valaki, egy igazi profi leírja miről is van szó:

1. Mici szó a német Mütze, azaz sapka szó magyar bikicsunájtos kiejtéséből származik.
2. Amikor ez a szó beépült a magyar köztudatba, akkor még nem a simléderes baseballsapkára értették, a svájci sapkára hasonlító, de "villámhárító" nélküli, kis simlijű sapka volt régebben a mici. Sőt, nagyon sokszor hallom és olvasom SMICI-nek is.

És jöjjön a végkifejlet! Valahol a Duna mentén, réges régen, amikor még nyüzsögve élt a budakalászi Duna part, volt egy telektulajdonos, nevezett Sanyi. Ő volt a mindenkori újrahasznosítók, nagy doyenje, királya, császára, a nagy alkotó, a Remooder ősatyja. Emlékezni sem lehet arra, miből mit volt képes varázsolni, de én élénken emlékszem, amint ruhaszárító csipesszel felcsippentett hosszúnadrágban, keresztbe csíkos pólóban érkezik mindennel felszerelt bringáján. Előttem a kép, ahogy lekászálódik a bringáról, és az ülésen hopp, ott kandikál egy villámhárító. A rozoga bringa „megrozogásodott” ülését rendszeresen újabb és újabb micisapkákkal vonta be, és számomra örök vihoj tárgya volt a leszálláskor égnek meredő villámhárító.
Ma is látom, amint büszkén tolja be a kapun, végig a telken a sokat látott kétkerekűt, egyik lábán végig ér a nadrág, másikon az említett felcsippentett gatya- illetve a kivillanó izmos lábszár, és mindezek tetejébe, - szó szerint-  egy a fején, egy az ülésen, a most már tisztán tudjuk mi célt szolgáló mici sapkákból.
Valószínű egy baseball sapkát sosem húzott volna a bringa ülésére, és főleg nem tette volna rá termetes hátsóját, hogy így kerekezzen a Duna part és Csillaghegy között. Ráadásul, tudtuk, - hisz emlegette sűrűn- , csak cipőből legalább 30 pár volt Neki otthon, tehát az a bizonyos újrahasznosítás nem anyagi kérdés volt számára. Bármily furcsa, ő már akkor tudta, semmit sem szabad kidobni, mert minden valamire jó lesz egyszer.
A kis mici sapka pedig ezt gondolhatná magában: „Bizony kedves Mindenki, akár emberek vagyunk, akár sapka, egyszer fent, egyszer lent.”  És ez ma sincs másképpen!

Szerző: Kovács Hédi | 2017-05-14 22:21